Sármezey Endre mezőkovácsházi gépészmérnök 1859. április 21-én született egy haladó szellemű földbirtokos család gyermekeként. Az elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, míg a középiskolát Békéscsabán valamint Szegeden végezte el, kitűnő eredménnyel érettségizve. Tanulmányait az érettségi megszerzése után a zürichi egyetemen folytatta.

Hazatérve Magyarországra a MÁV-nál helyezkedett el, de még ez évben munkahelyet váltott és az Arad-Csanád Egyesült Vasutak szolgálatába lépett. 1883-ban rábízták a Mezőhegyes – Kétegyháza vasútvonal építését. Később Zielinski Szilárddal közösen mérnöki irodát nyitott, majd visszatért az Arad-Csanád Egyesült Vasutakhoz, ahol a vasútépítéssel kapcsolatos gazdasági kihatások tanulmányozásába kezdett.

Elképzelése az volt, hogy a nehezen megközelíthető vagy megközelíthetetlen vidéket korszerűen és olcsón kell összekötni a közlekedési központokkal. Kidolgozta a kisvasút tervét, mely a műutak mellett, a meglévő közúti hidakon is átvezethető, s ennek építési, üzemeltetési és fenntartási költségei is lényegesen olcsóbbak minden eddig ismert lehetőségnél. 1894 áprilisában létrehozta az Alföldi Első Gazdasági Vasút Részvénytársaságot. A személyszállítás terén látott nagy jövőt a motoros vas- úti vontatásban. 1906-ban a milánói világkiállításon is sikereket ért el. Sármezey javaslatára az Arad-Csanádi Egyesült Vasút is bevezette a motoros vasúti vontatást. A Diesel-elektromos motorkocsinak jósolta a jövőt.

Tevékenységeinek elismeréseként műszaki főtanácsosi címet kapott 1922-ben és az Országos Középítési Tanácsnak is tagja lett. Az 1923-ban alakult Mérnöki Kamarának haláláig tagja volt.

Gyakorlati munkássága mellett nagyarányú mérnöki szakirodalmi tevékenységet is folytatott.

Idős korában, 80 évesen halt meg Budapesten, 1939. december 6-án.

Munkája elismeréséül a Mezőkovácsháza felső újonnan épített állomásépületére emléktábla került a Mezőkovácsházi Helytörténeti Honismereti Szakkör javaslatára a Nagyközségi Tanács és a Hazafias Népfront Nagyközségi Bizottságának jóvoltából, melyet 1981. december 5-én délelőtt 10 órakor ünnepélyes keretek között avattak fel.