Kalocsa Róza 1838. február 5-én született az akkor még Csanád megyei Kovácsházán Kalocsa Mihály és Vörös Krisztina lányaként. Édesapja tanító volt és az apja által vezetett iskolában tanult 11 éves koráig. Tanulmányait Aradon folytatta, majd tanítói oklevelet szerzett. Pesten négy évig volt nevelő, majd a Pesti Evangélikus Református Felsőbb Leányiskola igazgatónője lett. 1875-től 1893-ig, mint igazgató tanító működött Szatmáron, Újpesten, Somorján és Cegléden. 1893-tól 1901-ig Debrecenben az Evangélikus Református Felsőbb Leányiskola kollégiumának igazgatója volt. Pedagógiai munkásságának hallatlan nagy érdeme, hogy a nőneveldékbe ő vezette be és honosította meg a magyar nyelv rendszeres tanítását. A pedagógia mellett írással is foglalkozott. Írásai a Családi Kör, a Hölgyfutár, a Gyermeklapok, a Koszorú, a Kertész gazda, a Szamos, a Szatmár, az Ország Világ, a Protestáns Új Képes Napló, a Debreceni Reggeli Újság című lapokban jelentek meg rendszeresen. Több kötetnyi mesét, színdarabot, nyelv- könyvet, verset, szépirodalmi elbeszélést, regényt írt, melyek meg is jelentek. Jelentősek a francia fordításai és a nyelvkönyvei is. Mindezek mellett illemtannal is foglalkozott, melyről könyvet is írt. Több kötete jelent meg volapük világnyelv (mesterséges nyelv) nyelvtanáról, annak tanulási, tanítási módszereiről. Az iskolában magyar nyelvet, történelmet, németet, francia nyelvet, gazdaságtant, egészségtant tanított és ő volt a női kézimunkák „fővezetője”. Művei általában írói álneveken jelentek meg, így például írt: Clió, Kardos Pál, Kovácsházi László, Nagy Lajos, Róza néni, Tanító néni, Szegedi Nagy Sándor, Szegedi Nagy Lajos álneveken.

Mint özv. Márkus Elekné halt meg gyermektelenül, szegényen, 1901. február 16-án. Végső nyugalomra a debreceni Kossuth utcai temetőben helyezték el.