Hetényi György 1924. február 7-én született Hetényi József és Márton Mária harmadik gyermekeként Medgyesbodzáson. Családja egy egyszerű dohánykertész család volt. A polgári iskolát Battonyán végezte el, míg a gimnáziumi éveit Makón töltötte, majd 1963-ban Békéscsabán pénzügyi és számviteli szakképzettséget szerzett. A második világháborúban katonai szolgálatot teljesített, mely során fogságba került, de a fogságból szerencsésen hazaérkezett. 1948. szeptember 4-én kötött házasságot Kovács Máriával. 1989-től, nyugdíjba vonulásától tevékenyen foglalkozott írással. 1993-tól a Békés Megyei Körös Irodalmi Körnek, 1999-től a Magyar Írószövetségnek, 2000-től a debreceni székhelyű Népi Írók Szövetségének is tagja volt, majd 2013-tól a nyíregyházi Kulturális Magyar Szalon tagjaként is tevékenykedett. Könyveit saját költségén adatta ki.

Művei: Eső májusban (1989), Hársfa dala (1991), Nap sugarait gyűjtöm (1994), Tiszta ég alatt (1995), Hazám- ba, ha megyek (1998), Harmadik évezred felé (2000), Turul madár szárnyán (2002), A Kárpátok alatt (2005), Magyarok Európa közepén! (2007), Tövisek és virágok (2009), Holdvilági fény ül a magyar honon (2012), 94 lépés (2018).

Kezdeményezte a Csanád Vezér szobor felállítását. Az ő javaslatára vette fel az általános iskola a Csanád Vezér nevet. A „Mezőkovácsháza Jövőjéért Közalapítvány” kuratóriumi tagjaként Széri Varga Géza szobrászmű- vész alkotásának felavatásáig tevékenykedett. A II. világháborús emlékmű felállításának egyik koordinátora volt. Balogh György könyvtárigazgatóval a helytörténeti szakkör alapító tagja volt, részese volt a község helytörténetének felkutatásában, összegyűjtésében, feldolgozásában. 2014 augusztusában a város kulturális életét meghatározó, maradandó értékű, megbecsülést kiváltó tevékenységéért a legmagasabb helyi kitüntetést, a „Mezőkovácsháza Díszpolgára” címet adományozta Hetényi György kortárs költőnek Mezőkovácsháza Város Képviselő-testülete.

Életének 95. évében 2018. június 24-én hunyt el.